Emberek, és emberszerűek

Azt gondolná az ember, hogyha betartja a szabályokat, nagy baja nem lehet. akkor mégis hogyan történhet az meg, hogy nekünk kell fizetnünk más hibájáért.

Alárendelt útról hajtottunk ki arra a főútvonalra, ahol csak hatvan kilométeres sebességgel lehetett közlekedni. messze jött egy volán busz, így nyugodt voltam. Pár tíz méter után lassítanom kellett egy forgalmi helyzetből adódóan, és ekkor robbant bele a busz hátulról az autónkba. Tapasztalt autós révén nem tévedek annyit, hogy ne bírtam volna átlátni, a buszos jóval nagyobb sebességgel jött mint hatvan. Erre utalt a huszonhét méter hosszú féknyom, és az ennek ellenére totálkárosra tört autónk. Jöttek a rendőrök, készült a helyszínrajz, és a fényképek. Teljesen biztos voltam az igazamban, ezért nagy nyugalommal vártam az elbírálást, ami meglepő módon engem marasztalt el. Amikor utána érdeklődtem, kértem a bizonyítékokat. Kaptam egy valótlan adatokat tartalmazó helyszínrajzot, ami később elveszett, a fotókkal együtt. Bekértem a busz adatrögzítő korongját, de (nahát) elveszett. ezek után nem maradt más hátra, mint igazságügyi szakértőt kértem. A százados majdnem röhögött, amikor megírta a kérelmet. Amint megkaptam a dossziét, azonnal tudtam miért. A "szakértő" végig a buszost mentegette, a rettenetesen hosszúra mért féknyomot - amivel nem bírt mit kezdeni - egyértelműen hibás adatnak nevezte. A szakértói díj háromszorosa volt a büntetésemnek, amit indokolatlan volta miatt elengedtek. Akkor még csak a rendőrségnél lehetett fellebbezni, de anélkül, hogy meghallgattak volna elutasították a kérelmem.  

via nemzetem.blogspot.com

Posted via web from VW blogoló