14

Háj mindenkire!

Nem tudom, mi van itt, csak azt tudom, hogy kerültem ide: Tegnap elindultam Amerikába. Az utca végén, átvágtam a kiserdőn, mert arra rövidebb. Egyszer csak nyöszörgést hallok egy kidőlt fa alól. Elgörgetem, hát egy tündér volt az.

- Megmentetted az életem, szép szőke herceg! – nézett rám hálásan.

- Hát te rég a fa alatt lehettél. – sajnálkoztam. – Ma már nincsenek hercegek, de még csak fehér paripák sem nagyon, mindenki Volkswagennel jár.

- Azt nem tudom mi, de cserébe teljesítem há… már csak egy kívánságod.

- Mi ez az infláció? – háborogtam. – Feküdj vissza, hagy tegyem rád a fát!

- Az egy is több mint a semmi, gondold meg alaposan mit kérsz!

- Nem is tudom, - vakartam meg az álam- talán…

- Na, azt nem! – csóválta az ujját tündi.

- Nem vagyok perverz, te kis izé. – mosolyodtam el.

- Nem az! Azt akartad kérni, hogy minden kívánságod teljesüljön.

- Honnét tudod?

- Mindenki azt kéri.

- Akkor mit kérjek?

- Mondjuk, kérhetnéd azt, hogy bekerülj valami híresség blogjába mint társszerző. Mondj egy nevet! – csettintgetett.

- Hú, ne mán! – tiltakoztam, de abban a pillanatban elsötétült minden, és most itt vagyok… Huneman blogjában.

Ki az a Huneman? Mit csinál ez az ember? Nem sokat, mert nincs itt semmi. Egyáltalán… van itt valaki? Haló! Legalább a villany égne… na, mindegy szunyálok egyet, ha jönne valaki szóljatok! Ok? Ha? He? Ja, persze, hiszen nincs itt senki…